Abstract
This study aims to investigate the differences and similarities between the polarized and pyramid-intensity training methods described in the literature as the most typical training methods for elite international distance runners (1500- 10,000 m). Material and
Methods: 26 literature articles analyzing the training intensity distribution of international
distance runners were found after a review of internet databases. Results: In both training
methods, elite track runners cover an average of 120-180 km per week, 75-80% of which
is done at low intensity, below the aerobic threshold (vLT1). In the pyramid method, runners
perform interval or continuous tempo running workouts at speeds below the anaerobic
threshold (vLT2) on average 2-4 times per week. In contrast, in the polarized intensity distribution, interval training is performed on average 1 time per week above the anaerobic
threshold at 90% of vVo2max. Intensities near race speed are performed as short intervals
(< 800m) during the base period. Conclusions: The training of modern distance runners is
characterized by an emphasis on the development of aerobic capacity, achieved primarily
through high amounts of low-intensity work and 1-4 anaerobic threshold training sessions
per week. Athletes use short intervals and short sprints to maintain their anaerobic abilities
and their coordination at race speed. They start using longer, intensive race-specific work
in the period leading up to races. During the racing season, runners maintain endurance
with a significant amount of low-intensity running and less pronounced anaerobic threshold training. | A tanulmány célja, hogy megvizsgálja a különbségeket és hasonlóságokat a
szakirodalomban a nemzetközi elit távfutók (1500-10.000 m) legjellemzőbb edzésmódszereként leírt polarizált és piramis-intenzitású edzésmódszerek között. Anyag és módszerek: Az internetes adatbázisok áttekintése után 26 szakirodalmi cikket találtunk, amelyek
a nemzetközi távfutók edzésintenzitás-eloszlását elemzik. Eredmények: Mindkét edzésmódszerben az elit távfutók átlagosan heti 120-180 km-t tesznek meg, amelynek 75-80%-
át alacsony intenzitással, az aerob küszöbérték (vLT1) alatt teljesítik. A piramis módszerben
a futók átlagosan heti 2-4 alkalommal végeznek intervallumos vagy folyamatos tempó futás edzéseket az anaerob küszöb alatti sebességgel (vLT2). Ezzel szemben a polarizált intenzitás eloszlásban átlagosan heti 1 alkalommal végeznek intervallokat az anaerob küszöb
felett a futók a vVo2max 90%-ánál. Mindkét edzésmódszerben versenytempóhoz közeli
sebességet rövid intervallumok (< 800 m) formájában végeznek edzéseket az alapozó
időszakban. Következtetések: A modern távfutók edzését az aerob kapacitás hangsúlyos
fejlesztése jellemzi, amelyet elsősorban nagy mennyiségű, alacsony intenzitású munkával
és heti 1-4 anaerob küszöb edzéssel érnek el. A sportolók rövid intervallumokat és rövid
sprinteket alkalmaznak az anaerob képességek és a versenysebességhez kapcsolatos
koordináció szintentartása érdekében. A versenyeket megelőző formábahozó időszakban kezdik el a hosszabb, intenzív versenyspecifikus intervall edzések alkalmazását. A
versenyszezonban a futók az állóképességet jelentős mennyiségű alacsony intenzitású
futással és kevésbé hangsúlyos anaerob küszöb edzéssel tartják fent.
Description
The study compares polarized and pyramidal training methods for elite distance runners.